Szombathely büszke a fejlődésére, a „Segítés Városa” szlogenre és az ipari sikereire. Van azonban egy szeglete a városnak, ahol ezek a szavak nemcsak üresen csengenek, de egyenesen vérlázító gúnynak tűnnek. Ez a Pick lakótelep – egy városrész, amelyet élve temetett el a szomszédos Falco gyár pora, zaja és a hivatalok bűzös közönye.
Por, bűz, hangzavar egész nap
Aki ma a Pick lakótelep utcáira téved, nem egy lüktető kertvárosi idillt talál, hanem egy lassú agóniát nézhet végig. Az egykor szebb napokat megélt, családok nevetésétől hangos környéket mára fojtogató szürkeség uralja. A Falco gyár hatalmas sziluettje úgy tornyosul a házak fölé, mint egy hűbérúr, aki nemcsak a területet, de a lakók tüdőkapacitását és nyugalmát is sajátjaként kezeli.
A probléma nem újkeletű, de a szintje mára az élhetetlenség határát is átlépte:
- A bűz: Maró, kémiai szag, ami beleeszi magát a falakba, a ruhákba és a bőrbe.
- A por: Finom, mindenen megülő réteg, amit hiába takarítanak, másnapra újra beborítja az ablakpárkányokat és a gyerekjátékokat.
- A zaj: Egy véget nem érő, monoton ipari morajlás, ami még az álmokat is tönkreteszi.
Süket fülek a városházán, vak szemek a hatóságnál
A legfelháborítóbb az egész történetben nem is a gyár profitéhsége, hanem az a rendszerszintű elárulás, amit a hatóságok követnek el a lakók ellen. Az itt maradt, maroknyi elszánt család évek óta vívja szélmalomharcát. Bejelentések tucatjai, petíciók, lakossági fórumok – az eredmény pedig egy nagy, büdös semmi.
A „zöldhatóság” úgy tűnik, csak papíron létezik, vagy talán a méréseiket éppen akkor végzik, amikor a szél véletlenül másfelé fúj. A városháza pedig, miközben a fenntarthatóságról és a polgárok jólétéről papol, elegánsan félrenéz. Úgy tűnik, a Pick lakótelepen élők adója és nyugalma kevesebbet ér, mint egy ipari óriás zavartalan működése.
„Gyalázat, hogy 2026-ban egy megyei jogú városban létezhet olyan terület, ahol az állam és az önkormányzat képtelen – vagy nem akar – védelmet nyújtani a saját polgárainak az ipari környezetszennyezéssel szemben.”
Ez is érdekelhet
Szombathelyi lakossági fórum: Jogod van az igazsághoz
A kitartás mint tragédia
Már csak pár család maradt. Olyanok, akiknek nincs hova menniük, vagy akiknek mindenük ez az otthon, és nem hajlandók hagyni, hogy elüldözzék őket. Ők a modern kor száműzöttjei a saját városukban. Az ingatlanjaik elértéktelenedtek – ki is akarna egy olyan helyen házat venni, ahol a reggeli kávé mellé egy adag fűrészport is le kell nyelni?
A Pick lakótelep ma Szombathely szégyenfoltja. Nem a lakók miatt, hanem azért, mert ez a hely a tökéletes példája annak, mi történik, ha a tőke és a politikai kényelem fontosabbá válik az emberi életminőségnél.
Meddig kell még várni? Hány tüdőnek kell még károsodnia, hány családnak kell még elmenekülnie ahhoz, hogy valaki a hatalom asztalánál végre ne csak a gazdasági mutatókat nézze, hanem azt a pár tucat embert is, akik még mindig reménykednek abban, hogy Szombathelyen nemcsak létezni, hanem élni is lehet?
Addig is marad a por, a bűz és a csend – a hivatalok süket, bűnös csendje.
