Ismerős a forgatókönyv? Néhány tenni akaró állampolgár megelégeli a tehetetlenséget, az örökös hárítást, és a saját kezébe veszi az irányítást. Összedugják a fejüket, szabadidőt és energiát nem kímélve kitalálnak egy civil kezdeményezést, amely valós, kézzelfogható helyi problémára reflektál. Majd hirtelen, mint a sötétből előugró árnyak, megjelennek a képviselők háttéremberei, rokonai, „jóakarói” és fizetett megmondóemberei, hogy azonnal ráöntsék a kezdeményezésre a jól ismert politikai hideg zuhanyt.
A stratégia mindig ugyanaz, a lepontozás és a kicsinyítés mesterkurzusa.
A cinizmus jól ismert érvkészlete
Ha egy civil mozgalom elindul, a helyi hatalom holdudvara azonnal működésbe lép, és menetrendszerűen szállítja a következő demotiváló paneleket:
- „Ez nem az a hatáskör!” – Az első és legfontosabb védvonal. Ha valami probléma van, az azonnal egy másik hivatalhoz, egy távoli minisztériumhoz, a szomszéd megyéhez vagy magához a Teremtőhöz tartozik, csak véletlenül sem a helyi döntéshozókhoz.
- „Minek kell ilyet egyáltalán szervezni?” – A feleslegesség illúziójának keltése. A burkolt üzenet az, hogy a polgár maradjon szépen csendben, ne ugráljon, a dolgok úgyis jól vannak úgy, ahogy vannak.
- „Nem oda kell szervezni, hanem máshová!” – A klasszikus figyelemelterelés és helyszínvita. Ha a tér jobb oldalán van a probléma, miért nem a bal oldalon tüntetnek? Ha a parkban gyűjtenek aláírást, miért nem a városháza mögött teszik? A lényeg, hogy magáról a tartalomról ne essen szó.
- „Úgysem lesz semmi eredménye…” – A tanult tehetetlenség sulykolása. A legkárosabb mondat, amivel a lakosságot akarják apátiába süllyeszteni, hogy elhiggyék: kisembereknek nincs szavuk a gépezettel szemben.
És persze mindennek a koronája a végső érv: „Az önkormányzatnak ebben semmi felelőssége nincs, semmi hatásköre és persze pénze nincs rá.”
Ez is érdekelhet: Megvan a szombathelyi állatorvosi ügyeletért szervezett tüntetés időpontja
A jogszabályi vakság mögé bújtatott gyávaság
Vajon miért fáj a helyi politika kisiparosainak, ha a civilek megszerveznek valamit? A válasz egyszerű: a civil akarat a hatalom tükre. Megmutatja, mit nem tettek meg azok, akiknek ez a főállású munkájuk lenne. A politikai holdudvar reflexből mindent támadásnak érez, ami nem tőlük indul, amit nem ők bélyegezhetnek meg a saját logójukkal a választási kampányban. Ezért inkább megpróbálják elbagatellizálni, kicsinyessé és komolytalanná tenni a kezdeményezést.
De nézzünk a dolgok mögé. Valóban nincs felelőssége az önkormányzatnak?
A válasz határozott NEM. Igenis van felelőssége.
Lehet, hogy a paragrafusok száraz világa, a merev jogszabályi környezet nem kötelezi a városházát arra, hogy egy adott ügyben azonnal eljárjon. Lehet, hogy törvényileg valóban nincs közvetlen döntési jogköre a felvetett kérdésben. De a felelősség nem ér véget ott, ahol a jogszabályi kötelezettség véget ér.
Annak a képviselő-testületnek és polgármesteri hivatalnak, amelyet a helyi adófizetők pénzelnek, van egy alapvető, erkölcsi és politikai kötelessége: a szervezői és koordinációs feladatok ellátása.
Az önkormányzat mint katalizátor – Nem kifogás, hanem feladat
Ha egy önkormányzat valóban a közösséget szolgálja, akkor nem a falakat építi a civilek elé, hanem hidakat. Ha a probléma megoldása nem is az ő hatásköre, a következőket akkor is megtehetné – és meg kellene tennie:
Asztalhoz ültetheti a feleket: Intézményi súlyánál fogva összehívhatja a döntéshozókat, cégeket, hatóságokat.
Infrastruktúrát és láthatóságot biztosíthat: Teret, hangosítást, kommunikációs felületeket adhat a civil kezdeményezéseknek.
Élre állhat a képviseletnek: Ha a város lakóinak fáj valami, az önkormányzat dolga lenne hivatalos úton, magasabb szinten lobbizni a megoldásért.
Amikor a képviselők emberei és ismerősei cinikus kommentekben és kicsinyes vitákban próbálják elgáncsolni a lakossági összefogást, valójában a saját alkalmatlanságukat és lustaságukat védik. Féltik a pozíciójukat egy olyan erőtől, amit nem tudnak kontrollálni: az elszánt, elkötelezett állampolgároktól.
Itt az ideje befejezni a mutogatást és a hatásköri mismásolást. Ha egy civil kezdeményezés elindul, a hatalom embereinek két dolguk van: vagy beállnak segíteni a szervezésbe a meglévő apparátusukkal, vagy ha erre sem képesek, akkor legalább csendben maradnak, és nem állnak elébe azoknak, akik ténylegesen tenni akarnak a közösségért.
