Szerkesztőségünk postaládája az utóbbi napokban valósággal felrobbant. Olvasóink egymás után küldik a fotókat és videókat a város különböző pontjairól: a parkoló autók közötti zöldszigetekről, a járdaszegélyekről, a parkok és lakótelepek melletti egybefüggő gaztengerekről. Értjük mi a koncepciót, hallottuk a hangzatos jelszavakat, és tisztában vagyunk vele, hogy Szombathely is büszkén csatlakozott a „Vágatlan Május” (No Mow May) mozgalomhoz.
A nemes és trendi zöld gondolat mögé bújva azonban a városvezetésnek sikerült egy olyan kritikus szintre züllesztenie a közterületek állapotát, ami már nem a környezettudatosságról, hanem a teljes nemtörődömségről tanúskodik.
Egy apró, de annál fájóbb biológiai tényt ugyanis elfelejtettek közölni a városházán: a toklászt nem porozzák a méhek.
Biodiverzitás vagy szimpla igénytelenség?
A vadvirágos rét és a méhlegelő csodálatos dolog – ott, ahol valóban vadvirágok nőnek. Szombathely utcáin viszont nemcsak a pipacsok és a védett növények vették át az uralmat, hanem a térdig érő, szúrós egérárpa. Ez az invazív, agresszív gyomnövény semmilyen ökológiai haszonnal nem bír a beporzók számára, ellenben tökéletesen alkalmas arra, hogy a várost egy elhagyatott, gondozatlan senkiföldje benyomását keltő övezetté változtassa.
Azzal, hogy a városvezetés a „biodiverzitás” és a klímavédelem divatos köpenye mögé bújik, csupán a saját működésképtelenségét és a spórolást próbálja maszkírozni. Ami ma Szombathelyen zajlik, az nem fenntartható városüzemeltetés, hanem a köztisztaság és a minimális esztétikum teljes feladása.
Ez is érdekelhet: Kaotikus állapotok
A toklász-terror: veszélyben a háziállatok
A fűnyírók leállítása nemcsak esztétikai katasztrófa, hanem komoly egészségügyi és biztonsági kockázat is. A megsárgult, kiszáradt toklászok igazi rémálommá váltak a szombathelyi kutyások és macskatartók számára.
- Súlyos sérülések: A toklász apró, nyílhegyszerű kampóival befúródik az állatok mancsába, fülébe, orrába vagy szemébe, ahonnan csak komoly fájdalmak árán, gyakran méregdrága állatorvosi műtétek útján lehet eltávolítani.
- Élhetetlen sétáltatás: A lakótelepi zöldsávok, a járdák melletti szegélyek – ahol a gazdik nap mint nap sétáltatnának – mára járhatatlan toklászmezőkké váltak.
Miközben a városvezetés a méhekért aggódik a médiában, a helyi lakosok százezreket hagyhatnak ott az állatklinikákon amiatt, mert a város képtelen elvégezni az alapvető fűnyírási feladatait.
Egy kritikusan lezüllött város képe
A beküldött felvételek hűen tükrözik a szomorú valóságot. Nem az erdőszélekről beszélünk, hanem az autók melletti közvetlen parkolósávokról, a gyalogosutak szegélyeiről és a házak közötti terekről. Ahol régen gondozott, nyírt fű fogadta a szombathelyieket, ott most az elhanyagoltság az úr.
Egy megyeszékhelyhez méltatlan, balkáni állapotokat idéző látvány ez, ami hűen mutatja be a jelenlegi városvezetés prioritásait. Ha a fűnyírás és a legalapvetőbb köztisztasági feladatok ellátása is ekkora logisztikai és ideológiai akadályba ütközik, akkor joggal kérdezik a szombathelyiek: mégis mi működik ebben a városban?
Ideje lenne felébredni a zöld ködfátyolból, letenni a hangzatos PR-szövegeket, és végre elindítani a fűnyírókat. Mert a méheknek nincs szükségük a toklászra – a szombathelyieknek pedig nagyon nincs szükségük egy lezüllött, gondozatlan városra.
