A közpénzek átlátható költése és a tiszta piaci verseny ismét súlyos sebességhatárt lépett át, miután Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő újabb ellentmondásos esetre hívta fel a figyelmet a közösségi oldalán. A politikus ezúttal az állami rendezésű atlétikai világverseny catering- és büfékoncessziói körüli visszásságokat terítette ki a nyilvánosság elé.
A tények szerint a grandiózus sportesemény kiszolgálását felügyelő tenderen korábban meghívásos eljárással kerestek szereplőket, ahol eleve kérdéses hátterű cégek is lehetőséget kaptak. Bár a fővállalkozói címet végül egy NER-közeli szereplő nyerte el, a büfékoncessziós alvállalkozási láncban mégis megjelent Zelcsényi Miklós vállalkozása – aki korábban a Tisza Párt rendezvényigazgatójaként tevékenykedett. A cégvezető maga büszkélkedett a közösségi médiában azzal, hogy három nap alatt 20 büfét üzemeltetve, 300 hordó sört és több ezer adag ételt értékesítettek az államilag finanszírozott rendezvényen.
A mutyikultúra nem válogat?
Ez az eset élesen rávilágít arra a mélyen gyökerező rendszerhibára, amelyben a nagyszabású állami rendezvények catering-szerződései és alvállalkozói kifizetései továbbra is átláthatatlan, zárt ajtók mögötti alkuk mentén dőlnek el. Hadházy rámutatott: a lejtőn akkor kell megállítani az autót, amikor az még csak elindul. Legyen szó bármilyen politikai oldalról vagy háttérről, az állami milliárdok árnyékában felbukkanó, versenyeztetés nélküli vagy kétes lebonyolítású beszállítási láncok súlyosan rombolják a társadalmi bizalmat.
A közpénzekből finanszírozott büfékoncessziók ügye azt bizonyítja, hogy a magyar állami rendezvényszervezési piacon továbbra is a kapcsolatok és az elhallgatott megállapodások dominálnak a valódi piaci verseny helyett. Amíg az állami közbeszerzések és alvállalkozóii struktúrák nem válnak teljes mértékben nyilvánossá és ellenőrizhetővé, addig a mindenkori hatalom és annak holdudvara zavartalanul szivattyúzhatja ki a forrásokat a magyar adófizetők zsebéből.
