Miközben Alsó-Ausztriában a bíróság és a környezetvédelmi hatóságok habozás nélkül kaszáltak el egy 34 megawattos szélerőmű-projektet egyetlen védett parlagi sas fészke miatt, addig Magyarországon az energiamix és a zöldátállás kérdései továbbra is a politikai szándékok és a bürokratikus korlátok hálójában ragadtak. Az alsó-ausztriai Wullersdorf mellé tervezett öt turbinás beruházás esete tökéletes kórképe annak, miben különbözik egy valódi jogállami zöldpolitika a papíron létező energiaminisztériumi stratégiáktól.
Természetvédelem vs. Energetika: Hol az egyensúly?
A wullersdorfi projekt meghiúsulása jól mutatja, hogy Ausztriában a zöldenergia-termelés növelése sem írhatja felül a szigorú természetvédelmi szabályokat. Egy 34 megawattos összteljesítményű, komoly kapacitást jelentő szélerőműparkot állítottak le pusztán azért, mert a tervezett turbináktól 70 méterre egy szigorúan védett parlagisas-pár fészkelt.
Az osztrák eljárásrend világos üzenetet hordoz:
A zöldátállás nem jelentheti a helyi ökoszisztémák tarolását.
A hatóságok és a bíróságok függetlenül, a jogszabályi kereteket betartatva hozzák meg a döntéseiket.
A környezeti hatásvizsgálat nem puszta alibi-adminisztráció, hanem valódi döntési fék.
A magyar valóság: Betiltott szélenergia és elszalasztott évtizedek
Ha összevetjük a sógorok eljárását a hazai energetikai döntéshozatallal, szembetűnő a különbség. Magyarországon az elmúlt évtizedben a szélenergia gyakorlatilag tiltólistán szerepelt a védőtávolságok ésszerűtlen szabályozása miatt, miközben az ország energiaszuverenitása és a lakossági áramárak biztonsága folyamatosan romlott.
