Bár a levegőben szálló azbesztpor közvetlen egészségügyi kockázatot jelent, a kormányzat hónapok óta képtelen kidolgozni a veszélyes hulladék elszállításának protokollját. Szombathely városvezetése megelégelte a bénultságot és saját kézbe vette az ügyet: felvállalva a pénzügyi kockázatot, folyószámlahitelből betonozzák le az Oladi-platót.
Ahelyett,hogy véglegesen megnyugtató és egészségügyi szempontból garanciát jelentő megoldás születne, Szombathely kénytelen volt egy méregdrága „tűzoltásba” menekülni. Nemény András polgármester bejelentése szerint a város megelégelte a kormányzati tétlenséget: a rendkívüli testületi ülésen benyújtott javaslat alapján még szeptember elején leaszfaltozzák a rákkeltő azbeszttel szennyezett Oladi-platót.
Az intézkedés azonban messze áll az ideálistól, és éles rávilágít a hazai válságkezelés strukturális hibáira.
1. Kormányzati tehetetlenség és elhúzódó protokollok
Miközben az Oladi-platón álló azbesztszennyezés lakossági egészségügyi vészhelyzetet jelent, a központi vezetés lépései csigaasszúak. A kormány még mindig nem volt képes kidolgozni az elszállítás pontos, biztonságos és végleges protokollját. Az időhúzás következményeit a helyiek viselik: a végleges mentesítés helyett a szombathelyiek évekre egy aszfaltos „takarót” kapnak a veszélyes hulladék tetejére.
2. Pénzügyi kötéltánc: Hitelből fedezik a katasztrófaelhárítást
A közel 1 milliárd forintos beruházást Szombathely nem a központi költségvetésből vagy állami támogatásból kapja meg azonnal, hanem az önkormányzat folyószámlahiteléből kénytelen előteremteni. Elképesztő felelőtlenségre és a helyhatóságok magára hagyására vall, hogy egy súlyos környezeti és egészségügyi kockázatot jelentő terület lezárását egy városnak kell meghiteleznie, drága banki forrásokból megelőlegezve.
3. A ködbe vesző Azbeszt-alap
Ugyancsak komoly kérdéseket vet fel az állami Azbeszt-alap működése és átláthatósága. Miközben a kormány elvi síkon felállított egy alapot a mentesítésekre, a helyi városvezetés számára a mai napig teljesen bizonytalan és tisztázatlan, hogy ebből a keretből utólag egyetlen fillért is megkap-e Szombathely. A város így úgy vállal be csaknem egymilliárdos hitelterhet, hogy semmilyen garancia sincs arra, az állam kártalanítja-e őket az elvégzett mentesítésért.
Mintának szánt kétségbeesés
Bár a polgármester reméli, hogy a szombathelyi kényszermegoldás mintaként szolgálhat a többi érintett önkormányzat és a kormány számára, a helyzet inkább arra mutat rá: Magyarországon a helyi közösségek kénytelenek adósságba verni magukat és félmegoldásokhoz folyamodni, ha meg akarják védeni a polgáraikat a közvetlen veszélyektől.
Az aszfaltozás utáni levegőmérések talán igazolják majd az átmeneti biztonságot, de a tényen nem változtat: a rákkeltő anyag ott marad a földben, az anyagi számlát a város megelőlegezi, az állam pedig továbbra is adós a végleges megoldással.
