Újabb mesteri fordulatot láthatunk a magyar gazdaságpolitika színpadán. Miközben az elmúlt időszakban folyamatosan azt hallgathattuk, hogy az országot irányító döntéshozók kivétel nélkül „kőprofik”, a valóság megint szembejött a mindennapokkal – és most éppen a gázolajárak formájában csapott le az autósokra.
Kompenzáció vagy szépségtapasz?
A legújabb intézkedések jegyében a dízelautó-tulajdonosok számára decemberig összesen 20 ezer forintos támogatási csomagot jelentettek be, amelyet az állam automatikusan, a NAV adatbázisa alapján utal el az érintetteknek (az első részletet októberben). Bár a döntéshozók ezt jelentős segítségként próbálják tálalni, érdemes megvizsgálni a csomag mögött húzódó logikát és a valós hatásokat.
Az elszálló üzemanyagárak és az inflációs nyomás árnyékában ez a havi szintre lebontva alig néhány ezer forintos tétel inkább tűnik szimbolikus szépségtapasznak, mintsem valódi, átgondolt gazdasági mentőövnek. Egyetlen tankolás ára ma már messze meghaladja azt az összeget, amit az állam hónapok alatt csepegtet vissza az autósoknak.
A korlátozások sormintája
A támogatási rendszer természetesen nem terjed ki mindenkire: a 150 lóerő feletti gépjárművek tulajdonosai automatikusan kiszorulnak a jogosultak köréből. Bár a teljesítményalapú szelekció szociális célzatúnak is beállítható, sokakban merül fel a kérdés, hogy a bürokratikus szűrések és az adminisztratív feltételek valóban a leghatékonyabb módját jelentik-e a lakossági terhek enyhítésének.
Ahelyett, hogy kiszámítható, hosszabb távú piaci és adópolitikai környezetet teremtenének – például a jövedéki adók vagy az üzemanyagokat terhelő rekordmagas áfa rugalmas kezelésével –, ismét az ad hoc jellegű, közvetlen osztogatás eszközéhez nyúltak.
Professzionális gazdaságirányítás – elméletben és gyakorlatban
Ha a gazdaságirányítás valóban olyan „kőprofi” kezekben lenne, mint ahogy azt a hivatalos kommunikáció sugallja, akkor az országos üzemanyagárak szárnyalását nem utólagos, minimális mértékű állami folyósításokkal kellene kozmetikázni. Az autósok, a fuvarozók és a mindennapi ingázók nem egyszeri filléres támogatásokra vágynak, hanem stabil árakra, alacsonyabb inflációra és kiszámítható gazdasági környezetre.
A mostani dízeláremelések és a válaszul kínált gyorssegély tökéletesen mintázza a jelenlegi gazdaságirányítási modellt: tüzet oltani aprópénzzel, miközben a szerkezeti problémák és a magas adóterhek továbbra is a fogyasztókat nyomják.
