Ismét bebizonyosodott, hogy a politikai szlogenek és a rögvalóság ritkán járnak kéz a kézben. Miközben a közélet szereplői előszeretettel beszélnek a közpénzek védelméről, a takarékosságról és az átláthatóságról, a Magyar Közlöny legfrissebb számai egészen más történetet mesélnek a választópolgároknak.
Forrás: Magyar Közlöny
Idézet a Magyar Közlönyből
A Kormány 1211/2026. (VI. 25.) Korm. határozata fejezeten belüli előirányzat-átcsoportosításról
A Kormány a) b) az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 33. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva elrendeli a Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről szóló 2025. évi LXIX. törvény 1. melléklet I. Országgyűlés fejezet, 9. Pártalapítványok támogatása címnek a 13. Talpra Magyarok Alapítvány alcímmel történő kiegészítését; Felelős: Határidő: pénzügyminiszter azonnal az Áht. 33. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva 887 258 069 forint egyszeri átcsoportosítását rendeli el, az 1. melléklet szerint. Felelős: Határidő: pénzügyminiszter azonnal
A napokban napvilágot látott kormányhatározat szerint a költségvetésből egyetlen tollvonással közel 887 millió forintot csoportosítottak át a Talpra Magyarok Alapítvány részére.
Milliárdos tételek, azonnali határidővel
A megjelent hivatalos dokumentum alapján a döntés nem tűrt halasztást: az Államháztartási törvényre hivatkozva a pénzügyminiszternek „azonnal” végre kellett hajtania a tranzakciót. A felháborodást és a jogos kritikákat elsősorban az váltja ki, hogy miközben az ország számos strukturális ágazata – az egészségügytől az oktatásig – krónikus forráshiánnyal küzd állításuk szerint, a pártalapítványok támogatására valahogy mindig akad szabadon mozgósítható, gigantikus összeg.
Mi indokolja egy politikai hátterű szervezet ilyen mértékű, soron kívüli állami megtámogatását?
A hitelesség kérdőjelei
A politikai elit részéről gyakran elhangzik a vád, hogy a civil szféra vagy az alternatív mozgalmak átláthatatlanul működnek. Ezzel szemben most azt látjuk, hogy a parlamenti és pártpolitikai struktúrák zökkenőmentesen, a nyilvánosság érdemi bevonása nélkül csatornáznak be hatalmas összegeket a saját holdudvarukhoz köthető alapítványokba, miközben a média és a parlamentben nap mint nap azt halljuk, hogy milyen rossz állapotban van a gazdaság, milyen rossz költségvetést örökölt az új kormány.
Az ehhez hasonló, hirtelen jött pénzesők rombolják a választók bizalmát, és azt az érzetet keltik, hogy a közpénzek elosztása nem a társadalmi hasznosság, hanem a politikai alkuk és a pozíciók erősítése mentén zajlik. Egy olyan időszakban, amikor minden egyes adóforint helyének meglenne a maga kulcsfontosságú szerepe, az ilyen mértékű átcsoportosítások joggal váltanak ki társadalmi elégedetlenséget és éles kritikát.
