Szerkesztőségi állásfoglalás – FókuszPont Média
A ma, november 4-én megnyitott állambiztonsági adatbázis kapcsán világossá tesszük álláspontunkat: a FókuszPont Média nem indít névvadászatot, és nem bélyegez meg senkit kiragadott bejegyzések alapján. Nem törünk pálcát emberek felett a körülmények ismerete nélkül. Gyermekeik és unokáik felett pedig végképp nem.
Megnyílt az ügynökakták nyilvánosságának új fejezete: elérhetővé váltak állambiztonsági nyilvántartások, amelyek értelmezése azonban körültekintést igényel. A most hozzáférhető adatokból önmagukban nem minden esetben állapítható meg, hogy az érintett ténylegesen milyen tevékenységet végzett, írt-e jelentéseket, és azokban mi szerepelt. A nyilvántartási bejegyzés és a teljes életút feltárása között jelentős különbség van.
Éppen ezért most a sajtónak is választania kell: vállalja az alapos munka felelősségét, vagy beéri a gyors megbélyegzéssel.
Mi az előbbit választjuk.
Mert egy ember jó híre nem feláldozható alapanyag a következő kattintásért.
Aki vádat fogalmaz meg, végezze el a munkát!
Egy név, egy karton, egy képernyőfotó könnyen körbejárja az internetet. A magyarázat, a pontosítás és a helyreigazítás már jóval nehezebben jut el ugyanazokhoz az emberekhez.
Ezért elfogadhatatlannak tartjuk azt a szerkesztőségi hozzáállást, amely előbb teszi közzé a legsúlyosabb minősítést, és csak utána kezdi keresni hozzá a bizonyítékokat.
Aki ilyen ügyben ír, annak tisztáznia kell, mit bizonyít a dokumentum, mit nem, és mi maradt ismeretlen. Ellenőriznie kell az érintett személyazonosságát, az irat összefüggéseit, és lehetőséget kell adnia a válaszra.
A bizonytalanságot pedig bele kell írni a cikkbe. Akkor is, ha ettől kevésbé lesz harsány a cím.
A hiányzó bizonyíték helyét nem töltheti ki a szerkesztő indulata.
A családnév nem örökölt bűnösség
Van egy határ, amelyet különösen világosan meghúzunk: senkit nem ítélünk meg a szülei vagy a nagyszülei feltételezett, esetleg bizonyított tettei miatt.
Egy gyermek nem felel azért, amit az apja évtizedekkel a születése előtt tett. Egy unoka nem tartozik magyarázattal a nagyapja minden döntéséért. A rokonság önmagában semmit nem bizonyít az ember tisztességéről.
És különösen súlyos felelőtlenség valakit úgy támadni a családja miatt, hogy még a hozzátartozójáról sem tisztázott, pontosan mit tett.
Az olyan sejtetések, hogy „most már érthető, milyen családból jön”, nem bizonyítékok. Előítéletek.
A családfa nem vádirat. A rokonság nem beismerő vallomás.
Ezt akkor is tartjuk, ha politikai ellenfelünk hozzátartozójáról van szó. Akkor is, ha egy közéleti szereplőt könnyebb lenne ezzel támadni. A következetesség éppen ott kezdődik, ahol a tisztesség kényelmetlenné válik.
A múlt feltárása komolyabb ügy ennél
Az állambiztonsági múlt megismerése fontos. Az áldozatok története, a megfigyelések következménye és a bizonyítható személyes felelősség feltárása nem söpörhető félre.
Éppen ezért nem fogadható el, hogy mindebből felületes botránygyártás legyen.
Aki bizonyíthatóan ártott másoknak, annak tetteiről lehet és kell beszélni. Ehhez azonban azt kell bemutatni, hogy mit tett, milyen körülmények között, és milyen következményekkel. A különböző élethelyzeteket nem lehet egyetlen indulatos jelzővel elintézni.
Nem állítjuk, hogy mindenki ártatlan. Azt sem, hogy minden dokumentum értéktelen. Azt állítjuk: az ítélethez ismeret kell, a nyilvános vádhoz pedig ellenőrizhető bizonyíték.
Ahol ez hiányzik, ott kérdések vannak. A kérdőjelet pedig tisztességtelen dolog felkiáltójellé alakítani.
Figyelmeztetés a sajtónak: a címért is felelősséget kell vállalni
Kollégák, ezek mögött a nevek mögött emberek és családok állnak.
A címben kimondott súlyos vádat nem teszi rendbe a cikk végére elrejtett óvatos félmondat. A kérdőjel sem mentesít, ha a szöveg egésze bizonyítatlan bűnösséget sugall.
A gyorsaság nem felmentés. A versenyhelyzet nem felmentés. Az sem felmentés, hogy más már megírta.
Minden szerkesztőség felel azért, amit a saját felületén közöl.
Aki a bizonytalanságot bizonyosságként tálalja, félrevezeti az olvasót. Aki pedig a leszármazottakat is célba veszi, olyan embereket von felelősségre, akiknek a rokonsága önmagában semmilyen vétket nem jelent.
A FókuszPont Média álláspontja egyértelmű: nem keresünk megszégyeníthető neveket a nyilvántartásokban. Nem állítjuk senkiről, hogy ártott másoknak, amíg ezt megfelelően alá nem támasztják. És senkit nem teszünk felelőssé azért, hogy kinek a gyermeke vagy az unokája.
A múlt feltárásához bátorság kell. A bizonytalanság kimondásához tisztesség.
Mi mindkettőt elvárjuk a sajtótól. Saját magunktól is.
