Azbesztügy Szombathelyen: tavasszal már tervezték a munkát, nyár végén mégis sürgős lett a milliárdos aszfaltozás

Azbesztügy Szombathelyen: tavasszal már tervezték a munkát, nyár végén mégis sürgős lett a milliárdos aszfaltozás

Szombathelyen a politikai PR-gépezet és a pénzszórás magasabb fokozatba kapcsolt, mint a kármentesítő aszfaltozógépek. Miközben a városvezetés hónapok óta hangos és igazságosztó kereszteshadjáratot folytat a burgenlandi rákkeltő murva ellen, a kulisszák mögül felsejlik a kellemetlen igazság: a legnagyobb „azbesztbáró” a jelek szerint nem egy  fantom, hanem a saját, 100%-ban önkormányzati tulajdonú városüzemeltető cégük, a SZOVA Nzrt.

A szombathelyi kommunikáció egyik gyöngyszeme a 2026. április 21-i rendkívüli közgyűlési előterjesztés, amely már a címében is a figyelemelterelés mesterműve: „Javaslat az Oladi Plató úthálózatát érintő döntések meghozatalára”. A gyanútlan állampolgár azt hihetné, a probléma megállt az  lakóövezet határánál. Ám ha az ember  belelolvas az anyag  mellékletét képező táblázatba, azonnal kiderül a turpisság.

A „Plató-paraván” mögött ugyanis ott lapul a feketén-fehéren dokumentált valóság: további 110 darab közterületi pont, parkoló, temetői út és lakótelepi szakasz szerte a városban. És ki hordta oda a veszélyes kőzúzalékot? Bingó: a SZOVA.

A történet igazi pikantériája és az önkormányzati amnézia csúcsa az idővonal:

• A hivatalos táblázat adatai alapján a SZOVA 2019 óta töretlen lelkesedéssel, szisztematikusan terítette le ezt az anyagot Szombathely-szerte.

• 2019 pedig – micsoda történelmi egybeesés – pontosan a jelenlegi városvezetés regnálásának kezdete.

Vagyis miközben a városháza a „felelősök” megbüntetését követeli, a papírok szerint a saját ciklusuk alatt végezték a legintenzívebb, városszerte szétterjedő azbesztelést.

Természetesen a jogi lépések is a legmélyebb politikai színjátékról tanúskodnak. A polgármester nagy csinnadrattával feljelentést tett „ismeretlen tettes” ellen. Milyen kényelmes! Véletlenül sem merült fel, hogy a SZOVA-t – és ezzel együtt logikusan saját magukat – feljelentsék. A civil társulásokat simán pellengérre állítják de a saját cégük esetében hirtelen előkerül a „jóhiszemű, megtévesztett vásárló” kártya. A cinizmus csúcsa, hogy miközben az Olad Plató Víziközmű Társulat vezetőjét név szerint, személyesen hurcolják meg a nyilvánosság előtt bűnbakként, addig a SZOVA vezérkaráról, a beszerzésekért felelős igazgatókról vagy a lerakásokat jóváhagyó belső felelős személyekről egyetlen szó sem esik a városházi kommunikációban. Náluk nincs név, nincs arc, nincs felelősség – csak a csendes, kollektív falazás.

A „vis maior” színjáték: Hová tűnt a közbeszerzés?

A történet igazi jogi és pénzügyi abszurditása az augusztusi aszfaltozási roham. Augusztus 31-én a városvezetés hirtelen eljátszotta a „meglepetten eszmélő” szerepét, és viharos tempóban, egy hirtelen előrántott folyószámlahitelből elköltött közel 1 milliárd forintot az Oladi Plató lefedésére. Az indok? Azonnali, halaszthatatlan veszélyhelyzet van, nincs idő a bürokráciára, „vis maior” alapon ki kell kerülni a nyílt közbeszerzési eljárást! Ezzel a látványos rohammal egy időben a városházi kommunikáció valóságos össztüzet zúdított a hazai nyilvánosságra: a teljes országos sajtót telekürtölték a kormány állítólagos cselekvésképtelenségével. Miközben a kamerák előtt azt a narratívát építették, hogy az állam tehetetlenül magára hagyta a fuldokló várost, a háttérben kényelmesen el lehetett kerülni a kellemetlen kérdéseket.

Csak hogy a papírok itt is makacs dolgok. Az április 21-i közgyűlési előterjesztésben feketén-fehéren szerepel a céldátum: a testület már tavasszal rögzítette, hogy szeptemberben mindenképpen megkezdik a fizikai munkálatokat.

Ha egy önkormányzatnak öt teljes hónapja van arra, hogy felkészüljön egy előre rögzített őszi munkakezdésre, akkor hol  van a közbeszerzés mellőzésének valós, törvényes indoka?

• Öt hónap alatt egy normál, transzparens közbeszerzési eljárást kétszer is le lehetett volna folytatni.

• A városháza azonban megvárta a nyár végét, hogy a saját maguk által kreált határidő-szorításra hivatkozva, a transzparenciát zárójelbe téve, villámgyorsan odaadhassák a zsíros megrendelést a kiválasztott cégnek.

A 600 milliós folytatás: A SZOVA nyomainak végleges lebetonozása

A Plató rohamtempójú, homályos levezénylése után jött a logikus második felvonás. A városvezetés – újra csak az Oladi Plató lakóinak jogos felháborodásával takarózva – a háttérben gyorsan „megoldotta” a város többi pontját is.

Erre a célra újabb közel 600 millió forintot különítettek el a SZOVA által teleszórt 110 terület aszfaltozására. A módszer zseniális: a kommunikációs pajzs továbbra is a sajnálatos „platói krízis”, miközben a plusz százmilliókból valójában a SZOVA – és ezzel együtt a saját maguk – felelősségét betonozzák le véglegesen a föld alá, nehogy a lakosságnak feltűnjön, hogy a szomszédos parkolóban, óvodák tőszomszédságában, vagy a temetői úton is rákkeltő por szállt éveken át.

Zsarolás és hiszti: Amikor a szakmai kontroll már „politikai szabotázs”

Miután a városvezetés a transzparenciát megkerülve elköltött másfél milliárdot részben a saját hátországuk takargatására, a számlát természetesen megpróbálták áthárítani az államra. Amikor a kormány  létrehozta az Azbeszt-mentesítési Alapot, Szombathelyen a belső vizsgálatok helyét átvette a kőkemény zsarolás: „Ha a kormány nem ad azonnal 2,2 milliárdot, akkor a szombathelyiek megfulladnak, és ez az állam bűne!”

A politikai áldozatszerep az október 29-i rendes közgyűlésen ért el a csúcspontjára. Amikor a Magyar Államkincstár a benyújtott szombathelyi pályázat hiánypótlásaként – teljesen logikus és kötelező módon – akkreditált levegőtisztasági méréseket és monitoringot követelt meg a milliárdok kifizetése előtt, Nemény András polgármester azonnal beindította az újabb műsort.

A kötelező és indokolt szakmai vizsgálatokat egy mozdulattal „500 millió forintos extra szívatásként” és a támogatás szándékos ellehetetlenítéseként találtalak a médiában. A narratíva végtelenül sunyi: ha az állam ellenőrizni merészeli, hogy pontosan hova, milyen technológiával és milyen szennyezettség mellett megy a közpénz, az már „kormányzati bosszú”.

A képlet egyszerű: Szombathely vezetése a legmagasabb szinten veri a cirkuszt és politikai zsarolással operál, miközben mélyen hallgatnak arról, hogy ha 2019 óta a saját cégük nyitott, fedetlen koptatórétegként használja ezt a kizárólag lezárt útalapba szánt osztrák követ, most egyetlen forint állami segélyért sem kellene sorban állniuk, és nem kellett volna közbeszerzés nélkül, pánikszerűen elégetniük a város pénzét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük