Saját csapdájába esett a szombathelyi városvezetés – most a kormányra kennék az azbesztmilliárdok bukását

Saját csapdájába esett a szombathelyi városvezetés – most a kormányra kennék az azbesztmilliárdok bukását

Minden jogszabályi és pénzügyi előírás adott volt, mégis milliárdos nagyságrendű költségvetési kockázatot vállalt Szombathely vezetése azzal, hogy a kormányzati ütemterv és a kötelező akkreditált mérések elvégzése nélkül, saját forrásból indította el az azbesztes utak lefedését. A tavaszi politikai erődemonstráció eredménye most egy olyan jogi patthelyzet, amelyben a városvezetés elhamarkodott kapkodása miatt nem tudja teljesíteni a pályázati feltételeket: a mérések megspórolásával elindított beruházáshoz egyszerűen hiányoznak a kifizetéshez szükséges hivatalos vizsgálati jegyzőkönyvek.

A burgenlandi bányákból származó azbesztes kőzúzalék tavaszi felbukkanása azonnal felszínre hozta a szombathelyi városvezetés és a kormányzat gyökeresen eltérő válságkezelési stílusát. Míg a kabinet a jogszabályi keretek és a szakmai alapok lefektetésére koncentrált, a városháza a politikai nyomásgyakorlás eszközéhez nyúlt – ám a hónapok múlásával kiderült, hogy a sietős forgatókönyv súlyos pénzügyi terhet ró a város kasszájára.

A szombathelyi ultimátum és a kormányzati ütemterv

Április 21-én a szombathelyi önkormányzat rendkívüli közgyűléssel és látványos sajtótájékoztatóval indított. Dr. Nemény András polgármester a kamerák előtt kijelentette, hogy a város nem vár az államra, és ha a kormány nem biztosít azonnal forrást, az önkormányzat saját erőből is elvégzi a mentesítést. Erre határidőt is adott a közgyűlés meghozott határozatában: 2026. szeptember 15-i .

Ez a kommunikációs koreográfia aztán az egész ügy során újra és újra megismétlődött: a polgármester a májusi, az augusztus végi és a szeptember eleji rendkívüli bejelentéseknél is többször nekifutott ugyanannak a politikai erődemonstrációnak, miszerint a város nem vár tovább a kormányra, hanem saját kasszából lép.

Ez a magabiztos, nyilvánosságra játszó fellépés alkalmas volt arra, hogy a sajtóban beelőzze a kormányt, ám a valóságban komoly költségvetési hazárdjátéknak bizonyult. A városvezetés arra az előfeltételezésre alapozott, hogy ha saját tartalékait megelőlegezve nekivág a munkának, az állam utólag, feltételek nélkül megtéríti a számlát.

Alig kilenc (!) nappal az első ultimátum után, április 30-án a kormány az 1134/2026. (IV. 30.) számú kormányhatározattal megtette az első határozott lépést. A kabinet elvi garanciát adott a kármentesítésre, és megbízta az érintett minisztériumokat a komplex program kidolgozásával, a végleges szakmai és elszámolási anyag elkészítésének határidejét pedig 2026. október 31-ben jelölte meg.

Szombathely így már április végén láthatta, hogy az általa bemondott szeptemberi céldátum másfél hónappal megelőzi a kormány hivatalos tervezési menetrendjét. Nyáron aztán a polgármesteri ígéretek bumerángként tért vissza: a kánikulában, a szálló por közepette az oladi lakosok már a városvezetésen kérték számon az áprilisban beígért gyors cselekvést.

Állami jogalkotás kontra különutas beszerzés – és a két ütem csapdája

A nyári hónapokban a kormányzati szervek lépésről lépésre fektették le a milliárdos támogatási keret alapjait. Augusztus 14-én a kabinet a Központi Maradványelszámolási Alap terhére hivatalosan is létrehozta a 3 milliárd forintos Azbeszt-mentesítési Alapot (1257/2026. (VIII. 14.) kormányhatározat).

Szombathelyen azonban nem várták meg sem a kormányhatározatot, és „átsiklottak” a klasszikus uniós közbeszerzési eljáráson is. Az Oladi plató útjainak lefedésére már augusztus 6-án kiküldték az ajánlatkérést a meghívásos eljárásban kiválasztott kivitelezőknek – több mint egy héttel azelőtt, hogy az állami alap egyáltalán létrejött volna. A rendkívüli közgyűlési döntés nyomán augusztus 31-én alá is írták az első ütemre vonatkozó, bruttó 997 millió forintos vállalkozási szerződést az Alpok Terra Kft.-vel.

Csakhogy hamar kiderült, hogy az első ütem politikailag és szakmailag sem elegendő. A szombathelyiek ugyanis erőteljesen bírálták a városvezetést amiatt, hogy miközben az Oladi plató magánterületnek minősülő útjain közel egymilliárd forintból elindult a mentesítés, addig a város többi részén – olyan közterületeken, parkolókban és utcákban, amelyek rendbetétele az önkormányzat tényleges, törvényes feladata lenne, és amelyek szinte az egész várost lefedik – semmi nem történt. A lakossági elégedetlenség nyomására a városvezetés kénytelen volt azonnal elindítani a második ütemet is, amely további 110 önkormányzati helyszín lefedését célozta meg, újabb  több mint 540 millió forintos  kiadással. Így a két ütem együttesen már jóval több mint másfél milliárd forintot kötött le a városi kasszából (miközben a teljes program összköltségét közel 2,5 milliárd forintra becsülték), és mindezt még azelőtt indították el, hogy megjelent volna a hivatalos állami pályázati rendelet.

A szabálykönyv, amelyet figyelmen kívül hagytak

Szeptember elején megjelent a hivatalos pályázati kiírás, amely az évtizedes környezetvédelmi és akkreditációs jogszabályokkal – a nemzeti akkreditálásról szóló 2015. évi CXXIV. törvénnyel és a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelettel – összhangban rögzítette a támogatás feltételeit. A szabályozás világossá tette, hogy állami forrást kizárólag olyan helyszínekre lehet igényelni, ahol az egészségügyi kockázatot akkreditált szervetlen szállórost vizsgálattal igazolták. Ez a módszertan egyáltalán nem volt ismeretlen a városházán: maga az önkormányzat is közzétett a hivatalos tájékoztató oldalán olyan, 2026. július 6-án kiállított akkreditált laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyvet (a Nemzeti Akkreditáló Hatóság által akkreditált KÖR-KER Kft. szervetlen szállórost-koncentráció vizsgálatát), amely pontosan ezt a szabványos eljárást alkalmazta.

Emellett a kiírás sávosan határozta meg az önerő mértékét is: a megyei jogú városok esetében a beruházási összköltség legalább 30 százalékát kell saját forrásból biztosítani, míg a városoknak 20, a községeknek 10 százalék az előírás. Ennek ellenére Szombathely az október 14-én benyújtott, közel 2,5 milliárd forintos összköltségű pályázatában az előírt 30 százalékos (mintegy 750 millió forintos) önrész helyett csupán 10 százalékot (250 millió forintot) vállalt.

Kincstári hiánypótlás és a törvényi alapelvek

Október 22-én a Magyar Államkincstár hatnapos határidővel hiánypótlásra szólította fel a várost. A kincstár nem utólagos adminisztratív akadályokat gördített a pályázat elé, hanem a magyar közigazgatás és pénzügyi gazdálkodás alapvető törvényeit érvényesítette. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) és annak végrehajtási rendelete (368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet – Ávr.), valamint a számviteli törvény (2000. évi C. törvény) szigorú bizonylati elve értelmében közpénzt kizárólag előzetesen, hiteles okiratokkal alátámasztott igényekre lehet folyósítani. Emellett az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) is kimondja, hogy szakkérdésekben kizárólag az erre feljogosított, akkreditált szervezet vizsgálati jegyzőkönyve bír joghatályos bizonyító erővel.

A MÁK ezért jogszerűen kérte számon, hogy mind a 317 érintett helyszínen akkreditált levegővizsgálattal igazolják a határérték-túllépést – hiszen a hazai jogszabályok szerint kizárólag a levegőben szálló rostoknak van egészségügyi határértéke, a szilárd kőzetmintáknak vagy a helyszíni gyorsteszteknek nincs. Itt ütött vissza igazán a városvezetés elhamarkodott kapkodása: ahelyett, hogy előbb a törvényi előírásoknak megfelelő, akkreditált laboratóriumi vizsgálatokat végeztették volna el minden érintett területen, a nyári nyomás hatására rohamtempóban belevágtak a kivitelezésbe, miközben a levegőméréseket saját beszerzésű kézi eszközzel és a városháza dolgozóival végeztették el. Ezzel viszont saját maguk idézték elő a helyzetet, hogy nem tudják teljesíteni a pályázati feltételeket: amikor októberben a kincstár bekérte a hivatalos bizonyítékokat, a városnak az akkreditált laboratóriumi vizsgálatok helyett csak saját, hatósági erővel nem bíró mérései voltak, és a hatnapos hiánypótlási határidő alatt sem tudták pótolni az összes helyszínre vonatkozó hiteles vizsgálati jegyzőkönyvet. Ennek ellenére Dr. Nemény András az október végi közgyűlésen „szakmaiatlannak és teljesíthetetlennek” minősítette a kincstár elvárásait.

Költségvetési szorítás és előremenekülés

Ahogy közeledik az év vége, a tavaszi politikai erődemonstráció súlyos pénzügyi teherré vált Szombathely számára. Mivel a várt állami milliárdok a hiányzó mérések és a kiírásnak nem megfelelő önrészvállalás miatt nagy valószínűséggel nem érkeznek meg a városi kasszába, az első ütem közel egymilliárd forintos számlája mellett a második ütem további több százmilliós – összességében már másfél milliárd forintot is meghaladó – költségét is az önkormányzatnak kell saját forrásból kigazdálkodnia.

Ez az év végi zárás közeledtével kényszerlépéseket vetít előre a város gazdálkodásában: a fejlesztési céltartalékok és szabad pénzeszközök felélése miatt más, korábban tervezett helyi beruházások és útfelújítások csúszhatnak vagy maradhatnak el, miközben a teljes, közel 2,5 milliárd forintra becsült mentesítési program befejezése is bizonytalanná vált állami támogatás nélkül.

Mindezek fényében különösen beszédes, hogy a városvezetés már most megkezdte a kommunikációs előremenekülést: a polgármester és a városházi sajtó az utóbbi hetekben visszatérően arról cikkezik és nyilatkozik, hogy milliárdok hiányoznak a büdzséből, illetve a jövő évi finanszírozási átalakítások további százmilliós veszteséget okozhatnak. Úgy tűnik, a városháza előre építi a politikai alibit arra az esetre, ha a saját elhibázott, felelőtlen gazdálkodásuk és a megelőlegezett azbesztmilliárdok miatti likviditási lyuk következtében a jövő évben megrendülne a város pénzügyi egyensúlya.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük