Alighogy megszavazta az Országgyűlés a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) új elnökét, a döntést máris éles társadalmi és politikai bírálatok kísérik. Unger Anna megválasztása ahelyett, hogy megnyugtató választ adott volna a korrupció elleni küzdelem jövőjére, szinte azonnal utcai demonstrációt és komoly politikai vitákat váltott ki.
Elvárt szakértő helyett politikai kompromisszum?
A kritikusok és a szakmai közélet jelentős része komoly aggodalommal figyeli az események alakulását. A döntést megelőzően a közvélemény és számos szakértő a Transparency International jogi igazgatóját, dr. Ligeti Miklóst tartotta a legalkalmasabb jelöltnek a pozíció betöltésére. Ennek ellenére a szavazáson végül Unger Anna kapta meg a bizalmat, ami sokak szerint a szakmai szempontok háttérbe szorulását és politikai háttéralkuk jelenlétét vetíti előre.
A tiltakozók és a döntést bíráló közéleti szereplők szerint egy ennyire kulcsfontosságú intézmény élére olyan vezetőre lenne szükség, akinek a függetlenségéhez és elkötelezettségéhez nem férhet kétség. A megválasztás módja és az eredménye emiatt sokakban azt a benyomást kelti, hogy a transzparencia ígérete már a kezdeti lépéseknél csorbát szenvedett.
Azonnali reakció: Demonstráció a Kossuth téren
A döntésre adott válasz nem váratott sokat magára. A közösségi médiában szerveződő elégedetlenek azonnali demonstrációt hirdettek a Parlament elé. A szervezők megfogalmazása szerint a jelenlegi döntési folyamatok aláássák a rendszerszintű változásokba vetett hitet, és a megválasztott tisztségviselő személye nem garantálja a határozott felllépést a korrupcióval szemben.
A felháborodás hullámai a politikai platformokat is elérték, hiszen a választók és a civil szféra egyaránt a korábban tett elszámoltatási ígéretek számonkérését követelik.
Békítő gesztus vagy kényszerű kármentés?
A kritikai hangokra reagálva Unger Anna közösségi oldalán igyekezett tompítani a feszültséget. Bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy a hivatal működésének alapja a társadalmi bizalom, és ennek érdekében nyitott a közös munkára azokkal a szakemberekkel is, akiket a közvélemény alkalmasabbnak tartott nála – külön kiemelve dr. Ligeti Miklós nevét.
Kérdéses azonban, hogy ez a gesztus elegendő lesz-e a megrendült bizalom helyreállítására. A kritikusok szerint a szakértelem felajánlott integrálása utólagos kármentésnek tűnik egy olyan helyzetben, ahol az alapvető kinevezési folyamat már a startvonalnál kétségeket ébresztett a hivatal valódi függetlenségével kapcsolatban. A Kossuth térre szervezett demonstráció mindenesetre egyértelmű jelzése annak, hogy a közvélemény kiemelt figyelemmel és szigorú kritikával kíséri majd az új vezetés minden egyes lépését.
