A módosított költségvetési tervekből végleg kikerült az időseknek szánt extra juttatás kerete. Bár a gazdasági növekedés elmaradása szempontjából szakmailag indokolható lenne a lépés, a döntés körüli elhallgatás és a korábbi ígéretek visszavonása komoly bizalmi válságot jelez a gazdaságirányításban.
Újabb kellemetlen meglepetéssel kell szembesülnie a magyar nyugdíjasoknak: a benyújtott költségvetési módosítás alapján idén már sem nyugdíjprémiumra, sem plusz korrekcióra nem számíthatnak az idősek. A korábban erre a célra elkülönített, több mint 24 milliárd forintos keretösszeg egyszerűen elpárolgott a büdzsé legújabb tervezetéből.
Túlzott optimizmusból hirtelen megszorítás
A hatályos törvények értelmében a nyugdíjprémium kifizetése akkor válik kötelezővé, ha a gazdasági növekedés (GDP) meghaladja a 3,5 százalékot, és a költségvetési egyenleg is lehetővé teszi azt. A korábbi költségvetési tervek még derűlátóan számoltak a bővüléssel, a legfrissebb makrogazdasági adatok és a módosított előrejelzések viszont már mindössze 1,8–2,0 százalék körüli GDP-növekedést vetítenek előre.
A gazdaság reális teljesítményéhez való igazodás önmagában természetes pénzügyi lépés lenne egy felelős költségvetési politika részéről. A probléma gyökere nem is a törvényi feltételek számonkérésében rejlik, hanem abban, ahogyan a gazdaságirányítás kommunikálta és kezelte az ügyet:
1. A túlzó ígéretek ára: Éveken át a folyamatos gazdasági sikerekről és a nyugdíjasok védelméről szólt a hivatalos narratíva, ám amint a számok nem igazolják az elképzeléseket, a vállalások csendben elenyésznek.
2. Kiszámíthatatlanság a mindennapokban: Az időskorúak jelentős része a folyamatosan magas árszínvonal és a megélhetési költségek mellett joggal kalkulált az év végi kiegészítéssel. A keret visszavonása pontosan azokat sújtja a leginkább, akiknek a legkevesebb mozgásterük van a növekvő kiadásaik fedezésére.
3. Szerkezeti hiányosságok: A nyugdíjprémium elmaradása ismét rámutat arra, hogy a nyugdíjrendszer stabilitása nem épülhet csupán egy-egy jól sikerült negyedév esetleges gazdasági többletére. Fenntartható, értékálló és automatikus korrekciós mechanizmusokra lenne szükség ahelyett, hogy a nyugdíjasok juttatásai a pillanatnyi költségvetési egyensúlyozás áldozatává váljanak.
Amikor a számok szembejönnek a valósággal
A mindennapi bevásárlások során tapasztalható áremelkedések, az energiaárak és az egészségügyi kiadások továbbra is jelentős terhet rónak a nyugdíjas háztartásokra. Ebben a helyzetben a költségvetési hiány csökkentésének egyik legegyszerűbb – de társadalmilag legigazságtalanabb – módja a legsebezhetőbb rétegek tervezett juttatásainak megnyirbálása.
A mostani döntés nem csupán pénzügyi átfedést jelent a sorok között, hanem világos kórképet ad a jelenlegi gazdaságpolitika korlátairól: a papíron megrajzolt optimista növekedési pályák felbomlottak, a számlát pedig a lakosság – jelen esetben a nyugdíjasok – fizeti meg.
