A közelmúltban komoly visszhangot váltott ki a hír, miszerint a város vezetése jogi lépéseket tett egy helyi lakos ellen. Az ügy hátteréről, a szabad véleménynyilvánításról és a város jelenlegi állapotáról kérdeztük az érintettet, Varga Waldemárt.
A feljelentés és az első reakciók
Kérdés: Hogyan reagált arra, hogy a város feljelentette jóhírnév megsértése miatt?
Varga Waldemár: Igazából nevettem, mert itt jóhírnévről sajnos nem tudunk beszélni. Aminek nincs alapja, azt nehéz megsérteni. Számomra egészen elképesztő, hogy ahelyett, hogy a valós, kézzelfogható problémákkal foglalkoznának, amiket nap mint nap minden itt lakó a saját bőrén tapasztal, inkább jogi csűrcsavarással és megfélemlítéssel próbálkoznak.
Kérdés: Ön szerint miért éppen ezt az utat választotta a városvezetés a párbeszéd helyett?
Varga Waldemár: Mert ez a legegyszerűbb védekezési mechanizmusuk: a hárítás és a mutogatás. Döbbenetes látni, hogy a város megint egy egyszerű magánembert, egy helyi polgárt rángat bíróságra ahelyett, hogy a saját portáján söpörne. Ahelyett, hogy azon dolgoznának, hogyan tehetnék jobbá, élhetőbbé ezt a helyet, inkább energiát és közpénzt nem sajnálva indítanak hadjáratot azok ellen, akik ki merik mondani az igazságot. Csak a panaszáradat megy a részükről, hogy ki mindenki hátráltatja őket, miközben náluk van a gyeplő.
A közbeszéd szintje és a nyilvános bírálat
Kérdés: Mit gondol a városvezetés kommunikációjáról ebben a helyzetben? Mennyire tartja ezt méltónak a tisztségükhöz?
Varga Waldemár: Nemcsak a jogi lépések felháborítóak, hanem az a stílus is, amit megengednek maguknak. Elég nagy baj az, ha egy városvezető odáig süllyed, hogy a nyilvánosság előtt süke-bókázik egy kritikusan gondolkodó helyi embert. Egy felelős vezetőnek az lenne a dolga, hogy érvekkel vitatkozzon, és elviselje a kritikát, nem pedig az, hogy gúnyolódjon vagy komolytalannak próbálja beállítani a választópolgárait. Ha egy város első embere így beszél a helyiekkel, az mindent elmond arról, hogyan viszonyulnak a lakossághoz és a véleménynyilvánítás szabadságához.
Évtizedes berendezkedés a Városházán
Kérdés: A kritikákra gyakran az a válasz érkezik a hivatal részéről, hogy a folyamatban lévő fejlesztésekhez idő kell. Ön hogyan látja ezt?
Varga Waldemár: Idő? Ez a legszebb az egészben. Itt nem tegnap megválasztott, tapasztalatlan politikusokról beszélünk. Sokan közülük már több mint 10 éve ott ülnek a városházán, és gyakorlatilag megszakítás nélkül irányítanak. Egy évtized több mint elég idő lett volna arra, hogy egy virágzó, modern várost teremtsenek. Ehelyett mit látunk? Stagnálást, elszalasztott lehetőségeket és ugyanezeket a régi arcokat, akik tíz év után is úgy viselkednek, mintha most csöppentek volna bele a problémákba.
Kérdés: Mit gondol, miért pont most vált ilyen feszültté a hangulat a vezetés és a kritikus hangok között?
Varga Waldemár: Mert kezdenek kifogyni a kifogásokból. Ha tíz év irányítás után még mindig a kritikát megfogalmazó lakosok jelentik a legnagyobb veszélyt a városra, akkor ott alapvető gondok vannak a vezetéssel. Azt hiszik, ha elhallgattatják a kritikus hangokat, vagy ha nyilvánosan gúnyt űznek belőlük, attól még az utak jobb állapotba kerülnek, vagy a köztisztaság megoldódik? Nem. A problémák megmaradnak, csak a szőnyeg alá lesznek seperve. Én mindenesetre nem hagyom magam megfélemlíteni, mert a város jobbá tétele nem a feljelentéseknél és a személyeskedésnél kezdődik.
Én mindenesetre nem hagyom magam megfélemlíteni, mert a város jobbá tétele nem a feljelentéseknél és a személyeskedésnél kezdődik. Természetesen minden mondatomért vállalom a felelősséget és a következményeket. Remélem, tegyenek majd így a városházi vezetők is, mert az ügyemet végig viszem.
