Ne legyünk hiszékenyek: szó sem volt itt semmiféle elromlott szavazógépről vagy technikai ördögfiókáról. A „nem működik a gombom” kijelentés nem a valóság leírása volt, hanem egy előre megkoreografált, kényelmes alibi. Egy olcsó trükk arra az esetre, ha később számon kérnék a döntést: „Jaj, én nem is úgy gondoltam, csak a padtársam nyomta meg, a gép meg amúgy sem működött!” de működött a szomszéd kéznyomására?
Ez nem technikai fennakadás – ez tiszta komédia és a felelősségvállalás teljes hiánya.
Amikor a kifogásgyár teljes gőzzel üzemel
A politikai és közéleti színpadon régóta ismert taktika, hogy ha egy döntés vállalhatatlanná vagy kínossá válik, azonnal kell egy bűnbak. És mi lehetne jobb bűnbak egy élettelen műszaki berendezésnél? A gép nem tud megszólalni, nem tudja kikérni magának, és kiválóan elviszi a balhét.
De vajon kit sikerül még ezzel átverni? A választópolgárok pontosan látják, mi történik:
- Nulla felelősség: Ha a szomszéd nyomja meg a gombot, senki sem vonható felelősségre.
- Átlátszó színjáték: A „segítségkérés” a padtárstól nem megoldás volt egy problémára, hanem a felelősség áthárításának eszköze.
- A választók lekezelése: Azt feltételezni, hogy a közönség ezt a mesét gondolkodás nélkül benyeli, meglehetősen lenéző hozzáállásra vall.
Ez is érdekelhet: Míg Vasszécsenyben és Bükön európai minőségű út épül, miért kell Szombathelyen ilyen hitvány munkát végezni?
Komédia a javából, következmények nélkül
A legdühítőbb az egészben nem is maga a rossz kifogás, hanem az a magabiztosság, amivel előadják. Megszoktuk már, hogy a fontos döntéseknél a résztvevők előszeretettel bújnák el a szabályzatok vagy a technológia mögé, de az, hogy már a legelemibb feladatukat – a saját szavazatuk személyes elküldését – is egy átlátszó mesével váltják ki, kabaréba illő.
Ha egy döntéshozó még ahhoz sem elég tökös, hogy saját maga nyomja meg a gombot és vállalja annak következményeit, akkor mit keres egyáltalán abban a székben?
A szavazógép működött. A felelősségérzet volt az, ami felmondta a szolgálatot.
