Mielőtt mindent lerombolunk: Álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg, mi történik valójában!
Az utóbbi időben úrrá lett a hazai nyilvánosságban egy veszélyes, mindent felemésztő reflex. Új nemzeti sportág született: „Ki tud több embert és szervezetet a lehető leggyorsabban besározni és rossz színben feltüntetni, aki pályázott NKA támogatásra? ”
Mára eljutottunk odáig, hogy a vádaskodáshoz már bizonyíték sem kell. Elég annyi, ha valahol feltűnik egy pályázati támogatás vagy állami forrás – a verdikt azonnal megszületik: ha valaki támogatást kapott, az biztosan ellopta, elcsalta, Fideszes, vagy legalábbis nem úgy gazdálkodott vele, ahogyan az a magukat igazságosztónak kikiáltóknak tetszik. Ez a mérgező logikai ugrás teljesen zárójelbe teszi az elvégzett munkát, a megvalósult fejlesztéseket és a közösségért végzett áldozatvállalást. Nem számít az érték, nem számít a tény, csak a bélyeg, amit rá lehet sütni a másikra.
Ez a rombolási vágy ért el most Vasvárra is, ahol a Vasvári Nagytérségi Népfőiskola került a célkeresztbe.
Évtizedes civil munka és valós értékek a célkeresztben
A vasvári népfőiskola nem a semmiből pattant ki, és nem egy szűk elit magánprojektje: a gyökerei az 1980-as évekig, az oszkói Hegypásztor Kör példaértékű, tősgyökeres civil és közösségépítő munkájáig nyúlnak vissza. A népfőiskola létrejötte nem egy gyors hasznot hajtó kezdeményezés volt, hanem évtizedes önkéntes munka, szakmai egyeztetések és helyi elkötelezettség szerves gyümölcse.
Tóth Balázs, Vasvár polgármestere nyíltan és őszintén rávilágított a helyzetre: a város régi, fojtogató hiányossága a turisztikai és oktatási infrastruktúra hiánya. Piaci alapon soha egyetlen befektető sem érkezett ide azzal a szándékkal, hogy felépítsen egy 60–70 szobás szállodát és képzési központot.
A népfőiskolai hálózat és a pályázati források adták meg az egyetlen reális esélyt arra, hogy a város fejlődhessen. Ebből a célból hozta létre az önkormányzat 2021-ben a Vasvári Nagytérségi Népfőiskoláért Alapítványt. Az eredmények pedig magukért beszélnek:
- Működik és közösségi teret nyújt a Békeház,
- Életet visz a városba az Ezredes kávézó,
- Látogatókat fogad a kemping,
- Előkészítve, kiviteli tervekkel várja a megvalósulást a képzési center.
Ezek a források nem magánzsebekbe vándoroltak, hanem a helyi közösség megmaradását, a nemzeti kultúrát és az ősi mesterségek megmentését szolgálják. Mégis, a jelenlegi közhangulatban elegendő egy állami támogatási szálat megmutatni, és a józan ész helyét azonnal átveszi a politikai megbélyegzés.
Akik viszont csaltak e pályázatokban azok igenis kapják meg a büntetést, mivel mások elől vették el ezt az összeget.
Álobjektivitás és a „független” sajtó képmutatása
Különösen gyomorforgató ebben a lejárató kampányban azoknak a „független és objektív” sajtóorgánumoknak az álszent kioktatása, akik most a leghangosabban kiáltanak korrupciót és szabálytalanságot. akinek nem inge, nem veszi magára.
Tegyük végre tisztába a tényeket: az a médium, amely éveken keresztül sokmilliós nagyságrendű PR- és marketingpénzeket fogad el a várostól és intézményeitől, az nem beszélhet függetlenségről! Főleg úgy úgy, hogy Szombathely egyik elsőszámú médiája. A függetlenség nem egy tetszés szerint előrántható hívószó, amit akkor vesznek elő, amikor éppen le kell járatni egy vidéki vagy helyi kezdeményezést, miközben a másik kézzel a közpénzből származó reklámbevételeket markolják fel. Ez nem objektív újságírás, hanem pőre üzlet és képmutatás.
Forrás: Vasvár Város Facebook oldala
A tét a közös értékeink megóvása
Ez a történet már régen nem csak Vasvárról szól. Arról a veszélyes tendenciáról beszélünk, amely szisztematikusan erodálja a bizalmat minden vidéki érték- és közösségépítő kezdeményezésben. Ha minden fejlesztést csípőből letolvajozunk, és ha minden támogatást felhasználó szervezetet megbélyegzünk csak azért, mert nem a kritikusok szájíze szerint gazdálkodik, akkor a végén senki nem mer majd tenni semmit a saját közösségéért.
Ha a rombolás győz, nem a politikai ellenfelek veszítik a legtöbbet, hanem maguk a helyi közösségek. A népfőiskola ellehetetlenülésével a Békeház, az Ezredes kávézó és a kemping kapui bezárulnak, a kulturális élet elszegényedik.
Bárki, aki felelősen gondolkodik – függetlenül attól, hogy a politikai paletta melyik oldalán áll – nem örülhet ennek. A pályázati források közcélú, értékteremtő felhasználása nem bűn, hanem kötelesség volt a város vezetésének részéről. Ideje lenne végre abbahagyni a gyanúsítgatást és a saját közös értékeink besározását!
